2. fejezet
Reggel nagy nehez kikelt az ágyból. Ő volt az első a többiek még aludtak. Gyorsan megmosdott, felöltözött és lement a klubhelyiségbe. nagy meglepetésére csak Harry volt egyedül lent. Épp a Kviddics évszázadait olvasta.
Jó reggelt!- köszönt ásítva Fleur.
Jó reggelt!- köszönt Harry. Hogy aludtál?
Kössz jól és te?- válaszolta Fleur.
Én is jól. Megvárjuk a többieket vagy menyjünk reggelizni?- kérdezte Harry a Kviddics évszázadaiból felpillantva mert eddig nem mert ránézni a lányra és csak most látta, hogy Fleur még reggel milyen jól néz ki. Végül lesütötte a szemét.
Szerintem várjuk meg Emmáékat- válaszolta Fleur aki állta a fiú pillantását.
Vártak és végül megérkezett Emma, Hermione, Ron és Viktor aki Hermione mögött lépkedett búslakodva. Mikor Emma ezt észrevette és bátorítóan megveregette a hátát.
Ne bánkódj! Próbálj meg túllépni rajta!- súgta a fiúnak bátorítóan.
De hiszen annyira szerettem!
Hát.... Figyelj nem Hermione az egyetlen lány a Földön. Ha ő nem szerett ez nem azt jelenti hogy senki sem - mostr döbbent rá hogy miket is mondot így gyorsan Fleur mellé rohant.
Viktor nagyon szereti a tesódat.... Nem tudom eltudja e valaha felejteni... De hát ilyen az én szerencsém....
De Hermione már dobta és Ronnal jár így ő már nem vetélytárs nem úgy mint Ginny.
Miért nem száll le Harryről?
Hát inkább én nem tudok rászállni -egy pici mosoly jelenik meg a száján.
Lementek reggelizni. Fleur Harryvel szemben ült le. Emma Viktorral szembe Hermione pedig Ronnal szemben. Ginny Lunával reggelizett.
Mi az első óra?- kérdezte Hermione.
Nem tudom, még nem kaptuk meg az órarendeket- válaszolta Ron.
Ebben a pillanatban mindenki előtt megjelent egy pergamen az órarendekkel.
Jaj, ne hétfőn dupla bájitaltan!- sóhajtott Harry. Ráadásul a Mardekárosokkal.Ekkor érkeztek meg levelek. Egy hatalmas fülesbagoly egy apró csomaggal a lábán leszállt Hermionéhez.
Nahát! - ámult el Hermione.Kibontotta a csomagot és egy arany szivet formázó medál volt benne.- Jaj Ron nem kellet volna - átölelte és megcsókolta Ron-
Mit nem kellet volna? - kérdezte Ron.
Hát a medált! - mosolygot Hermione és feltette.
Milyen medált? Én nem küldtem neked medált! - csodálkozott.
Nem te voltál? Hát akkor ki?
Én voltam- nézett fel Viktor . - Én küldtem neked hogy gyere vissza hozzám mert még mindig szeretlek! Hermione kivette nyakából a medált és visszaadta Viktornak.
Nem fogadhattom el mert én nem téged szeretlek! Fog add elmár Krum!
Viktor elvette az ékszert elsülyesztette a táskájában és elviharzott.
Nagyszerű!- mondta csalódottan Hermione. Emma ekkor felpattant és Viktor után szaladt és vigasztalóan mondta:
Jaj, ne vedd annyira a szívedre! Hermione okos meg minden, de ha egyszer nem szeret! Most egy medál miatt nem fog szeretni! Tudom, hogy szereted, de rengeteg lány van a világon!- mondta vigasztaloan Emma.
Tudom, de nem tudok belenyugodni! Egyszerűen ő kell és kész!- mondta keserűen Viktor.
Eközben a másik asztalnál Ron azt fontolgatta, hogy hogyan tudná meglepni vmivel Hermionét. Mikor felálltak az asztaltól lopve félrehívta Harryt és megkérdezte:
Szerinted mivel mutathatnám ki Hermionénak, hogy szeretem?- kérdezte kétségbeesetten Harryt.
Hát fogd meg a kezét, csókold meg , mondd neki hogy szereted!
De mit adjak neki? Nekem nincs annyi pénzem mint Krumnak! - nagyon elszomorodik.
Ja az! Vegyél neki Roxmortsban egyí ékszert! Most nyílt egy ékszerbolt ott. Vidd valahová és add oda neki vagy bájolj egy csokor rózsát neki!
Okés ez jó ötlet- mondta felvidulva Ron. Odaszaladt és megkérdezte Hermionétől, hogy lemegy- e vele Roxmortsba. Hermione boldogan igent mondott, Viktor viszont horkantott egy hatalmasat. Harry mit nem adhatott volna azért, hogy ő is lemehetne vkivel Roxmortsba. Volt már ötlete de nem merte megkérdezni. Hirtelen ötletből a bájitaltan terem előtt odament Hermionéhoz és megkérdezte:
Nem kérdeznéd meg Fleurt, hogy tetszem- e neki?- mondta de utána rá is jöttt milyen badarságot kérdezett.
Nem kell megkérdeznem ugyanis neki is tetszel- mondta Hermione majd továbbált Ronnal dumálni. |