2. fejezet

A térkép

Harry amikor felébredt azt sem tudta, hogy hol van. Aztán rájött, hogy egy előkelő szállodában van Godric’s Hollowban. Lement reggelizni. A halban találkozott Hermionéval.

-         Jó reggelt! Jól aludtál?- kérdezte vidáman Hermione.

-         Igen, kössz jól aludtam csak reggel azt sem tudtam, hogy hol vagyok- mondta Harry.

-         Én már megreggeliztem. Svéd asztalos reggeli volt. A bejáratnál találkozunk, de én még felmegyek átöltözni- mondta Hermione és elindult a szobájába. Harry farkas éhes volt, úgyhogy telepakolta a tányérját mindenféle kiflivel és lekvárral. Mikor végzett szépen komótosan elindult a bejárat felé. Hermione már ott volt.

-         Na, hol kezdjük a nyomozást?- kérdezte Hermione.

-         Hát szétnézhetnénk és megkérdezhetnénk a szüleimmel egykorúakat, hogy emlékeznek- e rájuk- mondta Harry mire Hermione fogott egy taxit. Megérkeztek arra a helyre ahol régen Harryék háza állt.

-         Szerintem menjünk be a szomszéd házakba kérdezősködni- mondta Harry.

-         Oké- mondta Hermione és már indult is be az egyik házba.

-         Jó napot! Nem ismerték véletlenül Lily és James Pottert? Tudják ők régen itt laktak- kérdezősködött Harry, de végül már az összes házat végigjárták az utcában. Azonban az egyik házban azt mondták, hogy nézzünk be a 12-es házba, mert ott lakik egy öregasszony. Harry és Hermione azonnal bekopogott a 12-es számú házba. Először úgy tűnt, hogy senki sem nyit ajtót, de végül kinyílt az ajtó. Hatalmas szél söpört végig amikor kinyílt az ajtó. Harry és Hermione megborzongott.

-         Jó napot!- mondta Hermione, de egy kicsit remegett a hangja.

-         Jó napot!- mondta most már hangosabban Harry.

-         Szervusztok gyerekek!- köszönt valaki az ajtó mögül.

-         Gyertek beljebb!- mondta mire a két fiatal belépett egy kicsit habozva az ajtón.

-         Mi csak Lily és James Potterról szeretnénk kérdezősködni- mondta bátran Harry.

-         Oh, miért nem ezzel kezdtétek? Tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap! Gyertek egy csésze tea mellett mindent elmondok nektek! Éljen tudtam, hogy egyszer eljöttök hozzám!- ujjongott az öregasszony, aki egy kis otthonkában betessékelte őket és, mint aki már várta őket egy teljesen megterített asztalhoz vezette őket.

-         Elnézést! Honnan tudta, hogy jönni fogok?- kérdezte izgatottan Harry.

-         Nem fogsz, hanem fogtok. Ketten te Harry Potter és a szerelme- mondta az öregasszony.

-         Én nem vagyok Harry szerelme!- csattant fel Hermione. Közben egy kicsit elpirult.

-         Oh nem? Hát akkor majd leszel- mosolyodott el az öregasszony.

-         Na mindent elmondok nektek csak hallgassatok végig- mondta az öregasszony.

-         Jó hallgatjuk!- mondta Harry.

-         Tehát az én nevem Amelia Scott és itt voltam amikor a szüleid meghaltak. Azon a végzetes éjszakán, amikor Tudjátokki megölte azt a fiatal házaspárt, odamentem, hogy megnézzem mi történt. Láttam, hogy a ház romokban hever ezért odamentem szétnézni. Nem találtam ott senkit ám megakadt a tekintetem egy térképen. A térképen bizonyos tárgyak, bizonyos helye volt feltüntetve. Valószínűleg valaki elhagyta. Ám később eljött hozzám Albus Dumbledore, hogy a térképről faggasson. Sajnos nem tudtam neki használható információt adni, mert a térkép a második nap darabokra szakadt és szétrepült az egész környéken. Dumbledore azt mondta, hogy semmi baj, mert ő elküldi a kiválasztottat és ő neki biztos meg lesz a képessége, hogy felkutassa a darabokat. És most itt vagy!- mondta Amelia.

-         Azon a térképen biztos a hocruxok helyei vannak!- fordult oda Hermionéhoz Harry.

-         Lehet, de hol keressük őket?- tette fel azt a kérdést Hermione, amelyen már Harry is sokat gondolkozott.

-         Ha Dumbledore szerint én érzem őket, akkor meglesznek-, mondta Harry.

-         Mielőtt még itt sugdolóznátok, tegyünk egy próbát-, mondta Amelia és felment az emeletre. Ebben a pillanatban vissza is jött. Ekkor Hermione megrándult, mintha kirázta volna a hideg.

-         Mi a baj?- kérdezte aggódva Harry.

-         Semmi csak furán érzem magam-, mondta a lány és utána ájultan zuhanta le a kanapéról.

-         Ez az! Ő érzi a térkép darabjait!- mondta izgatottan majd mutatott egy sárgult papírfecnit.

-         Nagyszerű!- mondta majd alaposan megvizsgálta Hermionét, aki érintésére kinyitotta a szemét és rémülten körbepislogott.

-         Mi-mi történt?- kérdezte rémülten a lány.

-         Semmi csak kiderült, hogy ha felkutatjuk a térkép darabjait akkor el tudjuk pusztítani Voldemortot- mondta boldogan Harry.

-         Jó, de együtt kell csinálnotok!- mondta Amelia majd békésen teázgatni kezdtek. Hermione még mindig sápadt volt egy kicsit. Ezután megköszönték a teát és elindultak vissza a szállodába.

-         Mostantól ahány száz darabra szakadt a térkép annyiszor fogok elájulni?- kérdezte Hermione.

-         Előbb utóbb biztos hozzászoksz!- nyugtatta Harry.

-         Igen, biztos. Végül is az a lényeg, hogy el tudd pusztítani Voldemortot. Tényleg nem megyünk venni valami ruhát Bill és Fleur esküvőjére?- kérdezte a lány.

-         Dehogynem, szerintem már úgyis kinőttem a dísztaláromat- mondta Harry majd átirányították a taxit egy bevásárló központba. Hermione vett egy gyönyörű fehér-ezüst színű estélyit. Nagyon jól állt neki. Harry pedig egy zöld színű dísztalárt.