2. fejezet

Reggel nagy nehez kikelt az ágyból. Ő volt az első a többiek még aludtak. Gyorsan megmosdott, felöltözött és lement a klubhelyiségbe. nagy meglepetésére csak Harry volt egyedül lent. Épp a Kviddics évszázadait olvasta.

Jó reggelt!- köszönt ásítva Fleur.

Jó reggelt!- köszönt Harry. Hogy aludtál?

Kössz jól és te?- válaszolta Fleur.

Én is jól. Megvárjuk a többieket vagy menyjünk reggelizni?- kérdezte Harry a Kviddics évszázadaiból felpillantva mert eddig nem mert ránézni a lányra és csak most látta, hogy Fleur még reggel milyen jól néz ki. Végül lesütötte a szemét.

Szerintem várjuk meg Emmáékat- válaszolta Fleur aki állta a fiú pillantását.

Vártak és végül megérkezett Emma, Hermione, Ron és Viktor aki Hermione mögött lépkedett búslakodva. Mikor Emma ezt észrevette és bátorítóan megveregette a hátát.

Ne bánkódj! Próbálj meg túllépni rajta!- súgta a fiúnak bátorítóan.

De hiszen annyira szerettem!

Hát.... Figyelj nem Hermione az egyetlen lány a Földön. Ha ő nem szerett ez nem azt jelenti hogy senki sem - mostr döbbent rá hogy miket is mondot így gyorsan Fleur mellé rohant.

Viktor nagyon szereti a tesódat.... Nem tudom eltudja e valaha felejteni... De hát ilyen az én szerencsém....

De Hermione már dobta és Ronnal jár így ő már nem vetélytárs nem úgy mint Ginny.

Miért nem száll le Harryről?

Hát inkább én nem tudok rászállni -egy pici mosoly jelenik meg a száján.

Lementek reggelizni. Fleur Harryvel szemben ült le. Emma Viktorral szembe Hermione pedig Ronnal szemben. Ginny Lunával reggelizett.

Mi az első óra?- kérdezte Hermione.

Nem tudom, még nem kaptuk meg az órarendeket- válaszolta Ron.

Ebben a pillanatban mindenki előtt megjelent egy pergamen az órarendekkel.

Jaj, ne hétfőn dupla bájitaltan!- sóhajtott Harry. Ráadásul a Mardekárosokkal.Ekkor érkeztek meg levelek. Egy hatalmas fülesbagoly egy apró csomaggal a lábán leszállt Hermionéhez.

Nahát! - ámult el Hermione.Kibontotta a csomagot és egy arany szivet formázó medál volt benne.- Jaj Ron nem kellet volna - átölelte és megcsókolta Ron-

Mit nem kellet volna? - kérdezte Ron.

Hát a medált! - mosolygot Hermione és feltette.

Milyen medált? Én nem küldtem neked medált! - csodálkozott.

Nem te voltál? Hát akkor ki?

Én voltam- nézett fel Viktor . - Én küldtem neked hogy gyere vissza hozzám mert még mindig szeretlek! Hermione kivette nyakából a medált és visszaadta Viktornak.

Nem fogadhattom el mert én nem téged szeretlek! Fog add elmár Krum!

Viktor elvette az ékszert elsülyesztette a táskájában és elviharzott.

Nagyszerű!- mondta csalódottan Hermione. Emma ekkor felpattant és Viktor után szaladt és vigasztalóan mondta:

Jaj, ne vedd annyira a szívedre! Hermione okos meg minden, de ha egyszer nem szeret! Most egy medál miatt nem fog szeretni! Tudom, hogy szereted, de rengeteg lány van a világon!- mondta vigasztaloan Emma.

Tudom, de nem tudok belenyugodni! Egyszerűen ő kell és kész!- mondta keserűen Viktor.

Eközben a másik asztalnál Ron azt fontolgatta, hogy hogyan tudná meglepni vmivel Hermionét. Mikor felálltak az asztaltól lopve félrehívta Harryt és megkérdezte:

Szerinted mivel mutathatnám ki Hermionénak, hogy szeretem?- kérdezte kétségbeesetten Harryt.

Hát fogd meg a kezét, csókold meg , mondd neki hogy szereted!

De mit adjak neki? Nekem nincs annyi pénzem mint Krumnak! - nagyon elszomorodik.

Ja az! Vegyél neki Roxmortsban egyí ékszert! Most nyílt egy ékszerbolt ott. Vidd valahová és add oda neki vagy bájolj egy csokor rózsát neki!

Okés ez jó ötlet- mondta felvidulva Ron. Odaszaladt és megkérdezte Hermionétől, hogy lemegy- e vele Roxmortsba. Hermione boldogan igent mondott, Viktor viszont horkantott egy hatalmasat. Harry mit nem adhatott volna azért, hogy ő is lemehetne vkivel Roxmortsba. Volt már ötlete de nem merte megkérdezni. Hirtelen ötletből a bájitaltan terem előtt odament Hermionéhoz és megkérdezte:

Nem kérdeznéd meg Fleurt, hogy tetszem- e neki?- mondta de utána rá is jöttt milyen badarságot kérdezett.

Nem kell megkérdeznem ugyanis neki is tetszel- mondta Hermione majd továbbált Ronnal dumálni.